| 1. Sebészeti fázis |
 | Az implantáció folyamata a szájsebészeti fázissal kezdődik, mely általában helyi érzéstelenítésben történik. Az implantáció területéről lefejtik az ínyszövetet, feltárják a csontot, és speciális fúrókkal kialakítják a csontban az implantátum helyét. Először egy kisebb fúróval megadják a behelyezés irányát és mélységét, majd pontosan kialakítják az implantátumnak megfelelő üreg szélességét és alakját. |
| Az implantátum fajtájától függően még egy menetvágó műveletet is kell végezni, de egyes implantátumok önvágó csavarmenettel rendelkeznek, ezért ezeknél ez a folyamat kimarad. Végül behelyezik a csavar implantátumot, és visszavarrják a lefejtett ínyszövetet. A varratokat egy hét múlva lehet eltávolítani, ez idő alatt begyógyulnak a vágásnyomok. Ezt követi a gyógyulási fázis, mely 3-4 hónap időtartamot vesz igénybe, a csontminőségtől függően. |
| 2. Sebészeti feltárás fázisa |
 | A gyógyulási fázis után az implantátum feletti ínyszövetet eltávolítják, és az implantátumba egy ínyformázót csavaroznak be. Ennek az a szerepe, hogy körülötte létrejöjjön a következő 1-2-hét alatt az ínygyógyulás. |
| 3. A helyreállító fázisa |
 | Ennek során az implantátumba becsavarozzák az ínyformázó helyére a felépítményt. A felépítmény olyan alakú, hogy könnyen lehet rá készíteni bármilyen pótlást. Egy fog hiánya esetén csak ezt a fogat pótoljuk egy előzőleg az implantátumra csavart felépítményre. Megfelelő számú implantátumra egy, az összes fogat pótló híd is készíthető. |
| Az orvos mintát vesz és a fogtechnikai laboratóriumban elkészül az implantátumokra, illetve lecsiszolt fogakra és implantátumokra rögzülő végleges fogmű. Tekintettel arra, hogy ennek elkészülési ideje egy vagy több hét, a köztes időszakra ideiglenes fogmű készíthető. A végleges fogpótlás szájbahelyezésével egyidőben megtörténik a páciens betanítása, mert az implantátumra rögzülő fogművek speciális odafigyelést, gondozást igényelnek. |
Az implantáció elektív (előre tervezett) műtét. Ez azt jelenti, hogy tervezetten, a megfelelő és szükséges előkészületek után, a megbeszélt időpontban végezhető, és semmiféle sürgető körülmény nem indokolja a mielőbbi elvégzését. A tervezésre és egyéb előkészületekre, kivizsgálásokra azért van szükség, mert ezzel biztosítható a beültetés sikerességi rátájának nagymértékű növelése. Nézzük most pontról pontra, hogy milyen előzetes kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy a páciens az implantációra alkalmassá válhasson:
Az implantációs műtétet megelőző vizsgálatok során egyeztetjük a pácienssel a műtéttel kapcsolatos tudnivalókat, és eldöntjük, hogy az adott foghiány pótlására hány darab, milyen típusú és hosszúságú implantátum beültetésére van szükség. Ha a páciens általános állapota azt szükségessé teszi, további vizsgálatokat határozunk el. Válaszolunk a felmerülő kérdésekre, tisztázzuk, hogy a gyógyulási időszakban, azaz az implantációs műtét és a fogpótlás elkészítése közötti időintervallumban kíván-e ideiglenes fogpótlást viselni a páciens. A műtéti terv birtokában pontos költségkalkulációt készítünk, és kitűzzük az implantáció időpontját. A műtétnek megfelelő körülmények között kell történnie, hogy a sterilitás és az aszepszis biztosítható legyen. A műtét előtt a szájüreget fertőtlenítjük, illetve megkérjük a pácienst, hogy mosson fogat. Előzetes antibiotikum-szedésre általában nincs szükség, de előfordul, hogy javasoljuk. Az implantációs műtét után minden esetben antibiotikumot adunk. Az implantációt általában helyi érzéstelenítésben végezzük. A megfelelő érzéstelenítőszer beadása után az érzéketlenség, a “zsibbadás” gyorsan beáll. A műtét ezen körülmények között fájdalommentesen végezhető.
Egy vagy több fog elvesztésének sok oka lehet: gyulladás, ínybetegség, baleset, sérülés.
Amikor elveszítünk egy természetes fogat, komoly következményekkel kell számolnunk: a maradék fogak elvándorolnak, elfoglalják az elveszített fog helyének egy részét, megváltozik a harapásunk, csökken a rágásunk tökéletessége, kopik az állkapocsízületünk, a lértejött foghiányok befolyásolják a beszédkészségünket, arcunk esztétikáját, önbecsülésünket.
Ha a hiányzó fogat időben pótoljuk implantátumokkal, a fenti potenciális problémákat megelőzzük, illetve kiküszöböljük. A fogászati implantátumok visszaállítják a hiányzó fogak alakját és működését. Ők ugyanúgy viselik a rágóerők hatásait, mint a természetes fogaink gyökerei.
A fogászati implantátumokkal a következő foghiányokat pótolhatjuk:
A megoldási módokat individuálisan, személyre szabottan kell megtervezni és kivitelezni.
A természetes fog alkotórészei: a korona (a fognak az íny felett látható része) és a gyökér (a fog íny alatti, állcsontban elhelyezkedő része). Ha valaki elveszíti a fogát, az orvosnak el kell döntenie, hogyan állítja vissza a hiányzó fog koronai részét, és el kell döntenie, hogy a visszaállított koronai rész helybentartásának mi a legmegfelelőbb módja. A fogászati implantátumok a fenti cél megvalósítása miatt jöttek létre.
A fogászati implantátum fémből készült csavar, melyet az állkapocs csontjába ültetnek (csavarnak) be. A leggyakrabban alkalmazott implantátum két részből áll. A gyökér rész, mely a legtöbbször csavar formájú és a csontba kerül, és az implantátum fej, melyre később helyezik a koronát vagy hidat.
Napjainkban a fogászati implantátumok túlnyomó többsége színtiszta, ötvözetlen titánból készül, hidegmegmunkálással. A bioanyagokat – így a titánt is – teljes mértékben elfogadja az emberi szervezet. A felhasznált alapanyagok megfelelnek a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak. A használatban lévő implantációs rendszerek rendelkeznek a nemzetközi minőségbiztosítási szabványokkal is. Az implantátumok a gyártást követően különféle “kezeléseken” esnek még át (felületkezelés, passziválás, plazmafújás, sterilizálás), majd steril csomagolásban kerülnek az orvoshoz. Az implantátumok behelyezése sebészi módszerrel történik az állcsontba. A műtét a fogorvosi rendelőben zajlik, helyi érzéstelenítés mellett. Az implantációval foglalkozó szakirodalom adatai azt mutatják, hogy az implantátumok sikeressége 90 % feletti lett az elmúlt húsz évben. Azok a betegek, akik jó szájhigiénével rendelkeznek, vigyáznak az új fogpótlásukra, és rendszeresen járnak fogorvosi ellenőrzésre, egy életen keresztül örülhetnek a sikeres fogászati implantátumaiknak.
Sokszor szembesülünk a betegek felől azzal a kérdéssel, hogy van-e értelme egyáltalán az adott fogat gyökérkezelni. Egyáltalán meddig fog tartani a gyökérkezelt fog? A szomszédunknak is gyökérkezelték, és mégis eltörött, és ki kellett húzni – halljuk gyakran a páciens ellenérveit. Sajnos valóban van abban igazság, amit ilyenkor hallunk. Ugyanis általában nem elég a gyökérkezelt fogat szimplán betömni. Ettől tovább kell gondolnunk a dolgot. Figyelembe kell vennünk a kezelt fogat érő erőhatásokat, s azt, hogy mekkora anyagveszteség éri a fogat. Általában már eleve nagy foganyag veszteséggel indul a kezelés, ugyanis amelyik szuvasodás eléri az idegkamrát, ott már nem egy pici fogszövet hiányról beszélünk, hanem nagy lézióról! A fogorvosnak ezután még fel kell tárnia az idegkamrát, alaposan ki kell takarítania a fogat. Ez még több foganyag veszteséget jelent. A megfelelő gyökértöméssel ellátott fogat, ha csak szimplán betömjük, akkor nagy a veszélye annak, hogy a harapás, rágás során eltörik a fog. Sajnos legtöbbször a törésvonal mélyen az íny alatt húzódik, és emiatt már nem lehet megmenteni a fogat. Tehát a fog statikailag meggyengül.
Ezt a gyengeséget is orvosolnunk kell! Megerősíthetjük a gyökérkezelt fogat különböző gyökércsapokkal. Ilyenkor a gyökér 2/3-ba ragasztunk gyári vagy fogtechnikus által készített csapot, így a fogat érő erőhatásokat jobban eloszlathatjuk. Általában ez még nem jelent végleges megoldást. A foganyag veszteség mértéke szerint koronával is elláthatjuk a fogat. A korona abroncsszerűen körbeveszi a fogat, így védve a fog megmaradt részeit.
Kompozit csapok:
A második kisőrlő gyökércsapos restaurálása, előkészítve koronához:
A korona készítés menete:
A gyökérbe ragasztott üvegszálas kompozit csap:
Manapság már létezik egy jóval elegánsabb megoldás is. Ha a megmaradt foganyag engedi, akkor készíthetünk onlay-t is. A betét gyakorlatilag egy tömés, amit már szilárd állapotban ragasztunk a fog üregébe. A betétet általában fogtechnikus készíti, az általunk vett precíz lenyomat alapján. Az onlay anyaga lehet fém, kerámia vagy kompozit, vagy fém és kerámia kombinációja. A betét beborítja a fog rágócsücskeit is, így az erőhatások nem közvetlenül a fog megmaradt részeit érik, hanem a betét anyagát. Így optimálisabb a teherelosztás a fogon.
Onlay-hez preparált üreg:
Kész onlay a mintán:
A bal felső 5-ös fogba ragasztott onlay:
A bal felső 5-ös fogba ragasztott onlay:
Az előbb említett indikációkból láthatjuk, hogy a gyökérkezelés lényege a fog idegkamrájának, és a gyökérben futó idegcsatornáknak a kitisztítása, fertőtlenítése, kvázi sterillé tétele. El kell távolítanunk az elhalt szöveteket, kórokozókat, baktériumokat. A folyamat általában egy kiinduló röntgenfelvétel készítésével kezdődik. Erről tájékozódunk, hogy nagyjából mivel is állunk szemben, a gyulladás bizonyos fázisainak már vannak a röntgenképen is látható jelei, megtekintjük ugyanakkor a gyökerek lefutását, számát, egyáltalán azt, hogy érdemes-e gyökérkezelni. Aztán az idegkamra megkeresésével, majd feltárásával folytatjuk. Ezt a folyamatot speciális fúrókkal végezzük. Ha ez megtörtént, következik az idegcsatornák megkeresése. Eltávolítjuk a csatornák tartalmát, majd ezek után meghatározzuk a gyökércsatornák hosszát. Nagyon fontos és kihagyhatatlan lépés ez. A gyökérkezelés sava-borsát az adja, hogy mindent mikrobiológiai szemlélettel kell végeznünk. Vagyis a gyökércsatorna kezdetétől egészen a csúcsáig kell megmunkálnunk, fertőtlenítenünk az egyes csatornákat. Mintha gyakorlatilag minden egyes baktériumot, minden szöveti törmeléket szeretnénk eltávolítani a csatornákból. A gyökércsatorna hossz meghatározás kétféle módon történik. Az egyik egy speciális készülék segítségével, mely a szövetek közötti elektromos ellenállás-különbségen alapszik. Ez az ún. apex lokátor készülék. A másik lehetőség kontroll röntgenfelvétel készítése, ahol a gyökérkezelő tűket behelyezzük a csatornákba és így készítünk röntgent. Mivel a tűk láthatók a képen, ebből következtetni tudunk, hogy a megfelelő mélységben vagyunk-e a gyökércsatornában.
Gyökércsúcs meghatározás Apexlokátor segítségével, és egy tűvel végzett kontroll röntgenfelvétel:
Mindezek után következhet a megmunkálás. Minden kezelendő fogról azt kell feltételezni, hogy annak a gyökércsatornának nem csupán a belseje fertőzött, hanem a falai is tartalmaznak baktériumokat. Ugyanakkor a kezelés elején még nagyon szűk átmérőjű csatornákat, megmunkálhatóvá, és gyökértömhetővé kell tenni, vagyis a kezdeti szűk keresztmetszetet ki kell tágítani, természetesen mindezt úgy, hogy a fogat ne gyengítsük meg. Ezeket a műveleteket ún. gyökérkezelő tűkkel tudjuk végrehajtani. A tűk egyre növekvő átmérőjűek, és gyakorlatilag olyanok, mint miniatűr reszelők.
Mindig a legvékonyabb tűvel kezdjük a megmunkálást, amivel még el tudok jutni egészen a gyökércsatorna végéig. Majd ezek után következik az eggyel nagyobb átmérőjű tű. A munkafázisok között úgynevezett átöblítő folyadékkal kiöblítjük a csatornában összegyűlt reszeléket. Ha ezt nem tennénk meg, akkor a csatorna előbb-utóbb eltömődne. Ugyanakkor ez a bizonyos átöblítő folyadék nagyon erős fertőtlenítő is. A kezelések között pedig egy baktériumölő kálcium-hidroxid pasztával zárjuk le a fogat.
Mindezen folyamatok révén elérjük, hogy a gyökércsatornák sterilek legyenek. Ezek után következhet a gyökértömés. Kiszárítjuk a csatornákat, majd speciális anyaggal hermetikusan lezárjuk őket.
A gyökérkezelés lényege a mikrobiológiai szemlélet. Ezt segít betartani, hogy a kezeléseket ún. kofferdam izolálásban végezzük. Ez egy gumilepedő, amelyet ráhúzunk a kezelendő fogra, így elzárjuk a fogat a száj többi részétől, segítvén ezáltal is betartani a steril körülményeket.
A gyökérkezelés végét nem a gyökerekben lévő tömés jelenti! Nagyon fontos, hangsúlyt fektetni a megfelelő koronai restaurációra is! E nélkül csak fél munkát végeztünk, mert hiába jó a gyökértömés, ha a koronában lévő tömés nem megfelelő. Ekkor idővel cserélni kell a gyökértömést is, és kezdhetjük elölről az egész folyamatot!
Gyökértömés folyamata:
Csúcsig érő, falálló gyökértömés:
Mikor kell egy fogat gyökérkezelni? A gyökérkezelésnek több indikációja is lehet, kezdve az elhalt fogaktól egészen az ún. accidentális idegkamra sérülésekig. Először is a fog anatómiájának ismertetése közelebb visz bennünket az előbb feltett kérdés megválaszolásához. A fog koronai részét kívülről zománcréteg borítja, befelé haladva a dentinréteget, még beljebb pedig a fog idegkamráját találjuk, idegekkel, erekkel. Fogszuvasodás miatti gyökérkezelés akkor válik esedékessé, ha a baktériumok a szuvasodást „sikeresen” eljutatták egészen a fog idegkamrájáig. Míg a zománcban lévő szuvasodás, vagy a dentin rétegre korlátozódó szuvasodás az esetek többségében a baktériumoknak áldozatul esett rétegek eltávolításával, majd az így keletkezett üreg töméssel történő ellátásával gyógyítható, addig az idegkamrát involváló szuvasodás, az itt keletkező gyulladásos folyamat miatt már gyökérkezeléssel, gyökértöméssel gyógyítható csak! Ez a gyulladás általában már a beteg számára elviselhetetlen fájdalommal jár, míg a kisebb szuvasodások (a zománcban vagy a dentin rétegre korlátozódók) csak érzékenységgel (hidegre, melegre, csokoládéra) vagy néhány másodpercig tartó, múló fájdalommal járnak.
Lehet indikációja a gyökérkezelésnek egy elhalt fog is. Fogaink több okból is nekrotizálhatnak. Lehetséges például egy nagyon mély tömés, mely készítésénél sérült az idegkamra, és a benne futó erek és idegek elhalnak. Valamilyen trauma hatására is történhet hasonló folyamat, például baleset következtében. Egy erős ütés esetén minimálisan ugyan, de megmozdul a fog, és ekkor a gyökércsúcsnál elszakadhatnak a fogba belépő idegek és erek, és a fog belsejében futók gyakorlatilag nem kapnak vérellátást. Joggal merül fel a kérdés, hogy ilyenkor miért van szükség gyökérkezelésre, hiszen nincsenek, vagy legalábbis kevesebb mennyiségben vannak jelen baktériumok, mint a szuvasodás okozta gyulladás esetében. Valóban így van, viszont a fog idegkamrája gyakorlatilag egy majdnem zárt tér, amiben az az elhalt ideg és érrendszer szépen lassan elkezd lebomlani. Minden szöveti bomlás gázképződéssel, exsudatum (folyadék) termelődéssel jár, ami csak a gyökércsúcs irányában tud távozni, belépve a gyökeret körülvevő gyökérhártyarésbe. Az itt létrejövő nyomásemelkedés pedig fájdalmat vált ki, főképpen ráharapásra. Gyökérkezeléssel megszüntetjük a folyamatot, kitisztítjuk az elhalt szövetet az idegkamrából.
Szintén elhalhat a fogunk szuvasodás következtében is. Ilyenkor egyfajta krónikus gyulladás alakul ki az idegkamrában, ami ugyan okoz fájdalmat a beteg számára, de mégsem olyan mértékűt, ami elhajtaná a fogorvoshoz. A baktériumok ellen próbál küzdeni az idegkamra és a benne futó idegek, de szépen lassan feladják ezt a harcot, és elhalnak. Ebben az esetben is a gyökérkezelés jelenti az adekvát orvosi terápiát!
A szöveg elején említett accidentális idegkamra megnyílásról kell még szót ejtetnünk. Accidentalis annyit tesz, véletlenszerű, baleseti. Ez akkor fordul elő, ha a gondos, óvatos szuvas szövet eltávolítás közben azt tapasztalja a fogorvos, hogy egy pici ponton véletlenül, nem szándékosan, de sajnos megnyílt a pulpakamra. Ezeket az eseteket nem feltétlenül kell rögtön gyökérkezelni. Létezik egy speciális eljárás is, az úgynevezett pulpa sapkázás. Ekkor a megnyílt ponton speciális pasztával zárjuk a kamrát, majd egy időre ideiglenes töméssel látjuk el a fogat. Folyamatosan figyelemmel követjük az említett fogat, s ha ezek után is panaszos marad, akkor nyúlunk a gyökérkezeléshez. Az utóbb említett pulpasapkázás egyébként gyerekkorban még sikeresebb, mint felnőttek esetében. Felnőttkorban a már szűkebb idegkamra korlátozza a gyógyulási folyamatokat.
A fogágy megbetegedéseinek kezelése a fogkő eltávolításával kezdődik. Ennek elvégzésére csak fogorvos vagy dentálhigiénikus a hivatott, és a kezelést olyan gyakorisággal kell megismételni, amilyen ütemben a fogkő újraképződik (évente, félévente, három havonta). A fogkövet mechanikus úton távolítjuk el. Az íny felettit könnyebb: ultrahangos fogkőeltávolító készülékekkel végezzük. Az íny alatti fogkövet viszont csak kézi, az egyes fogakhoz kialakított megfelelő műszerekkel lehet leszedni, a legrejtettebb helyekről is.
A kezelést kiegészítő szájápolási tanácsok betartásával és a speciális fogápolást kiegészítő eszközök használatával el lehet érni, hogy csak évente vagy félévente legyen szükség a kezelés megismétlésére. Ínygyulladás esetén el lehet érni a teljes gyógyulás, a már kialakult fogágybetegség esetén pedig megakadályozható, illetve fékezhető a betegség súlyosbodása.
Összefoglalóul elmondhatjuk, hogy a fogágyunk egészségi állapota az egész szervezetünk egészségére kihat. A fogágy betegsége helyes életvitellel, jó szájhigiénés szokásokkal megelőzhető, és megfelelő kezeléssel és az azt követő nagyon jó egyéni szájhigiénével a kialakult parodontopáthia progressziója megállítható.
Válasszon rendelőt!
