A fogkő “kemény állományú lepedék” és “házilag” egyáltalán nem lehet eltávolítani. Ez is kialakulhat íny felett és íny alatt. Leggyakoribb előfordulási helye az alsó fogak belső oldalai. A fogkő nem elsősorban a fogszuvasodás miatt veszélyes, hanem mert a fog tartószöveteit teszi tönkre. 
Ha egy fogkövet lepattintanak, az alatta levő íny általában véresen fekélyes. 
A fogkő miatt az adott területen megtelepedő étel- és baktériummaradékok, utóbbiak méreganyagai gyulladást okoznak. Ez a folyamat természetesen fokozatosan megy végbe.

A fogkő nem csak esztétikailag zavaró, hanem súlyos fogágybetegségek elindítója is lehet. Az íny begyulladását okozza, mely így elveszti egészséges, rózsaszínű színét, vörössé válik, megduzzad, és étkezés során, fogmosáskor, később spontán is vérezni kezd. Az ínygyulladást rendszerint kellemetlen szájszag is kíséri.

Ha a fogkő nem kerül időben eltávolításra, és folyamatosan fenntartja a fogíny gyulladását, akkor az íny idővel visszahúzódik, elvékonyodik, elsorvad. A gyulladás a foggyökerek mentén fokozatosan ráterjed az állkapocs-csontokra, és a fogak meglazulnak, mozogni kezdenek, kopogtatásra, hidegre, melegre érzékenyekké válnak. Súlyos esetben el is veszíthetjük őket.

A kövesedésre való hajlamtól és a táplálkozástól függ, hogy milyen gyorsan alakul ki a fogkő, tehát hogy milyen gyakorisággal kell eltávolítani. Képződését meggátolni nem lehet. De mivel elsősorban lepedékes helyeken képződik, fogmosással bizonyos fokig megelőzhető. Ha valaki elég alaposan tisztítja fogait, csökken a fogkő kialakulásának lehetősége. (Minimális fogkő így is megjelenik, és ezt is le kell szedetni!)

A plakk a fogak felszínén kialakuló, összefüggő lepedék.

A nagy része a fogsor öntisztuló részeiről beszédnél, étkezéskor lemosódik. Ami nem, azaz a dentális plakk még erős vízsugárral sem jön le, csak rendszeres és nagyon alapos fogmosással távolítható el a szájból. És még úgy sem mindig. 

A plakk szemmel is látható, de színező anyagokkal – tablettákkal – még inkább láthatóvá tehető. Főleg a rágófogak felszínén, különösen az őrlők, kisőrlők barázdáiban, és a fogak egymás felé néző felszínén halmozódik fel.

Mindenképpen káros, mert az idők során fogszuvasodást és ínygyulladást okoz. Végül ínysorvadásba torkollhat a folyamat, majd a fog meglazulásába, elvesztésébe. Nehezebben kezelhető az íny alatt megtelepedő plakk. Normális esetben az íny feszesen tapad a fogra. Kortól és az íny egészségi állapotától függően különböző mélységű barázda húzódhat meg a fog és az íny között. Ha ide bekerül-bepréselődik a plakk, idővel gyulladást vált ki.

A fogágy megbetegedéseiért a tudomány mai állása szerint az illető szájüregének saját baktériumflórája, a bakteriális lepedék a felelős. Ha ez a lepedék tartósan megtapad, akkor a nyálból ásványi anyagok csapódnak ki a felszínére, és fogkővé alakulnak. Kezeletlenül az íny leválik a fognyakról, és a foggyökér illetve íny közti holttérben, melyet tasaknak nevezünk, hatalmas baktériumtömeg tud felszaporodni. Ezáltal a folyamat felgyorsul és a tasak addig mélyül a fog tartószöveteinek a  rovására, amíg a fog  kilazul és elvesztődik. A betegség kialakulásában és lefolyásában a bakteriális fertőzés mellett nagy szerepe van a dohányzásnak, alkoholfogyasztásnak,  stressznek, egyes szisztémás betegségeknek (cukorbetegség,  vérképzőszervi zavarok, stb.) és egyes esetekben az örökletes tényezőknek is. Ugyanakkor a tasakokban felhalmozódó baktériumok és anyagcsere termékeik a véráram útján szóródva,  gócként távolabbi szervrendszereink (szív, vese, stb.) megbetegedését is okozhatják.

A fogágybetegség  egy krónikus betegség, amely évek során fejlődik ki és mivel fájdalommal nem jár,  fogorvosi ellenőrzés hiányában hosszú ideig észrevétlen maradhat. A fogágybetegség a laikusok körében vagy ínyvérzésként, vagy ínysorvadásként ismeretes. Valójában az egyik leggyakrabban előforduló krónikus fertőző betegségről van szó, mely népbetegségnek tekinthető. Legenyhébb formája az ínygyulladás, amikor a kellemetlen lehelet kialakulásán kívül a fogakat körülvevő rózsaszínű, feszes íny fogmosáskor vagy magától vérezni kezd, beduzzad, vörössé válik, egy vagy több fog körül – ez az első figyelmeztető jel akár évekig is fennállhat anélkül, hogy az állapot súlyosbodna, és nem érinti a fog tartószerkezetét. Az ínygyulladásnak egészség- és fogkárosító hatása is van (pl. gócbetegségek, koraszülés, szívbetegségek).

Ebben a stádiumban fogorvosi beavatkozással a betegséget még meg lehet gyógyítani.

Kezeletlenül viszont a folyamat továbbhalad, károsítja a fogat rögzítő apparátust, és a fogak rögzítettsége oly mértékben gyengülhet, hogy azok fokozott mozgathatósága már az egyén által is észlelhetővé válik. Ekkor azonban a károsodás már az esetek túlnyomó többségében igen súlyos, komoly csontpusztulás is észlelhető, és sokszor csak a fogak eltávolítása az egyetlen gyógymód.

Tekintettel arra, hogy ma már a fogszuvasodás megelőzése és kezelése fogorvosi szempontból megoldottnak tekinthető, a fogágybetegségekre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk, mert ezek kezelése lényegesen nehezebb és a felnőttkori fogvesztések leggyakoribb okaként tartjuk számon.

A fogágy épségének jelentősége még nem kellőképp épült be a köztudatba. Ugyanakkor köztudott, hogy a fogat körülvevő szövetek regenerációs hajlama korlátozott. A sorvadási folyamatok csak megelőzhetőek, illetve lassíthatóak,visszafordításukra nincs lehetőség. Ezért fontos a fogágy gyulladásmentesen tartása és helyes ápolásának elsajátítása. Ebben nyújt segítséget a fogorvosi rendelőben tett rendszeres látogatás (évente egyszer vagy kétszer), melyet mi a „recall” módszer bevezetésével segíthetjük, melynek még nincs hagyománya a hazai gyakorlatban. Ilyenkor a fogorvos vagy dentalhygienikus egy általános szájüregi szűrővizsgálat után eltávolítja a nem tisztítható helyeken képződött fogköveket, és személyre szabott tanácsokkal látja el a pácienst.

Fogágyunk két különálló egységből áll: az egyik az íny, a másik a fogakat rögzítő hármas egység, amit a gyökérhártya, a fogmeder nyúlvány csontja és a foggyökér külső része, a cement alkot.

A fogszabályozás a fogorvoslás egy speciális területe. Manapság már nem csupán a fogak szabályos helyzetbe történő mozgatásával foglalkozik ez a tudomány, ezen szakterület feladata az állcsontok alaki és méretbeli eltéréseinek kezelése is, vagyis az állcsontorthopedia.

Fogszabályzóra akkor van szükség, ha valamilyen okból kifolyólag a fogak nem állnak optimálisan, nem szabályos az elhelyezkedésük. Legtöbben azt gondolják, hogy a fogszabályozás csupán esztétikai problémákat old meg. Fontos szempont ez is, hiszen a páciensek többnyire emiatt keresik fel rendelőnket.

Emellett ki kell emelnünk, hogy a megfelelően elhelyezkedő fogak kevésbé szuvasodnak. Könnyebb őket tisztítani, mint például egy torlódott fogazatot.

Szabályos fogazatban a rágás során keletkező erőhatások eloszlása optimális, nincs túlterhelve sem az állkapocsizület, sem a fogak tartószerkezete. Így megelőzhetők az izületi problémák valamint a parodontális, vagyis tartószerkezeti problémák.

A fogszabályozás lehetővé teszi a saját foganyag megőrzését. Tisztábbá, érthetőbbé válik a beszéd, valamint sokszor segít abban, hogy az étkezés is teljes legyen, a helyes rágási folyamatok helyreállítása révén. Így tehát összességében nagymértékben javul a páciens életminősége.

Közkeletű tévhit, hogy fogat szabályozni csak gyermekkorban lehet. Gyakorlatilag a fogmozgatás korlátait nem az életkor jelenti, hanem a fogak tartószerkezetének állapota. Vagyis manapság már felnőttkorban is meg lehet oldani ezeket a problémákat! Különbség csupán abban van, hogy felnőttkorban az állcsontok növekedését már nem tudjuk befolyásolni, mivel a növekedés ilyenkor már lezárult. A fogmozgatást létrehozó erőkre lassabban reagálnak a fogak, kicsivel hosszabb lehet egy-egy kezelés. Bizonyos készülékeket felnőttkorban már nem tudunk alkalmazni. Így például nem jöhetnek szóba a kivehetős készülékek. Felnőttek esetében előtérbe kerülnek az esztétikus készülékek. Manapság már léteznek teljes kerámia készülékek. Az úgynevezett belső készülékek is alkalmazhatóak. Ezek nem a fogak külső, hanem belső, nyelv felőli oldalára kerülnek felragasztásra. Így lényegében ezek teljesen láthatatlanok a külső szemlélő számára.

A fogszabályozás folyamata egy gondos, alapos, lehetőleg kompromisszumoktól mentes kezelési tervvel kezdődik! A tervezés részét képezik az anamnézis felvételen kívül a klinikai vizsgálat, gipszmodell elemzések, panoráma röntgen felvétel, és oldalirányú koponyafelvétel elemzése, valamint funkcionális vizsgálatok, illetve fotódokumentációk.

Ezek alapján kerül kiválasztásra a legoptimálisabb készülék, amellyel az adott anomáliát kezelni tudjuk. Egy átlagos kezelés 1,5-2 évet vesz igénybe, bár ez nagymértékben függ az adott esettől.

A fogszabályzó készülékeket alapvetően két csoportra oszthatjuk. Vannak kivehetős készülékek, és vannak állandó, vagyis a fogakra ragasztott készülékek. A kivehetős készülékek főleg gyermekkorban alkalmazhatók, főleg preventív jellegűek, vagyis az adott probléma kezdeti jegyeit mutató gyermeknél megpróbáljuk az eltérést korrigálni, fékezni kordában tartani, vagy a majdani ragasztott készülékes kezelésre előkészíteni.

A kivehetős készülékes kezelés problémája, hogy nagymértékben függ a kis páciens együttműködésétől! Sajnos ez gyakran nem megfelelő vagy esetenként hiányzik is.

Állandó készülékes kezelésnél ezzel nem kell számolnunk, bár a fogszabályzó viselése szintén megkívánja a fegyelmezett együttműködést!

A ragasztott készülékeknek alapvetően két fontos eleme van: a fogakon rögzülő kis tappancsok (bracket) és az ezekbe illeszkedő ívek. Az ívek és a bracketek anyaga többféle lehet. Készülnek manapság már olyan bracket rendszerek, amelynek minden kis része kerámiából van, ezáltal biztosítva a maximális esztétikát! Ezekhez passzoló ívek is egy speciális teflon bevonattal rendelkeznek.

Az ívek végzik a fogak mozgatását, vagyis ezek mentén mozognak a fogak. Az ívek anyaga többféle lehet. A kezelés elején vékony, körátmetszetű szuperelasztikus íveket használunk. Majd a kezelés előrehaladtával az ívek anyaga változhat, és átmetszete valamint mérete is változik.

Az állcsontok alaki és méretbeli eltéréseinek kezelése szintén a fogszabályzás része. A gyermekkor megfelelő szakaszában tudjuk eredményesen befolyásolni az állcsontok növekedését. Ezt kivehetős készülékekkel, vagy a rögzített készülékek kiegészítő elemeivel tudjuk elérni. Sokszor előfordul, hogy a felső és az alsó állcsont nem passzol egymáshoz, noha a fogakat sorba állítottuk. Ilyenkor nyúlunk az állcsontorthopedia eszközeihez, vagyis megpróbáljuk azokat alakilag és méretileg is összeilleszteni. Felnőttkorban, a növekedés befejeztével erre már csak műtéti korrekcióval van lehetőség.

A fogszabályzó kezelés befejeztével garantálnunk kell az elért eredmény megtartását! Ezért a készülék eltávolítása után a frontfogak belső felszínére egy vékony acél ívet rögzítünk. Ez biztosítja, hogy a frontfogak a kívánt pozícióban maradjanak. Az oldalsó fogak helyben tartását pedig egy éjszakai kivehetős készülék biztosítja, melyet a rögzített készülék eltávolítása után még meghatározott ideig hordani kell.

Sokszor hangzik el a kérdés, hogy a fogszabályzó alatt mennyire romlanak a fogak. Nyilvánvaló, hogy a fogakra ragasztott tappancsok illetve az ívek olyan plusz felszíneket jelentenek a szájban, ahol könnyen megtapad az ételmaradék, intenzívebben tud lepedék képződni. A készülék ragasztása után első dolgunk az instruálás! Vagyis megtanítjuk a pácienssel, hogyan kell a készüléket tisztítania, milyen eszközöket kell beszereznie, mire kell figyelnie! Ezek betartása mellett nem jelent nagyobb kockázatot a fogszabályzó kezelés.